Új nemzedékek, új tendenciák - konferencia az Írószövetségben (2011.03.10.)

2011. Már. 6., V, 21:35:58 CET

A MAGYAR ÍRÓSZÖVETSÉG SZERETETTEL MEGHÍVJA ÖNT ÉS KEDVES BARÁTAIT

2011. március 10-én, csütörtökön az

ÚJ NEMZEDÉKEK, ÚJ TENDENCIÁK - KÉT ÚJ ÉVTIZED A MAGYAR IRODALOMBAN

című konferenciára

Délelőtti program:

Elnököl: Sturm László

10.00 - 10. 30. Erős Kinga megnyitója

10.30 - 11.00. Dobás Kata előadása

Külső és belső terek a lírában

11.00 - 11.30. Sütő Csaba András előadása

Játék, irónia, közköltészet

11.30 - 12.00 Kránicz Gábor előadása

A regény, mint lehetőség és kihívás

12.00 - 12.30 Vita, hozzászólások

12.30-tól 13.30-ig ebédszünet

Délutáni program:

Elnököl: Rózsássy Barbara

13.30 - 14.00 Pieldner Judit előadása

Rövidpróza - hagyomány és újítás

14.00- 14.30 Deres Péter előadása

Dráma, hangjáték - divatok, tendenciák

14.30 - 15.00 Vita, hozzászólások

15.00 - 15.30 Sturm László összegzése

Az előadások szinopszisai:

Dobás Kata

Külső és belső terek a lírában

A tér fogalma meglehetősen tág, hiszen a vállalt vagy elutasított irodalmi
hagyománytól kezdődően a referenciális és ismert helyeken át egészen a
szövegek létrehozta fiktív terekig nyúlhat az az értelmezési mező, melyre
itt rátekintünk. A fiatal magyar költészet tematizálta külső és belső terek
egyaránt jellemezhetőek az otthonos, hideg, idegen jelzőkkel, melyek gyakran
egyetlen szövegen belül fordulnak át ellentétjükbe. Máskor szövegek egész
során jutnak el egy kezdeti kiindulási ponttól - legyen az szoba, utcasarok
vagy haza - valahová, ahol felismerhetővé válik az indulási pont
bizonytalansága.

Előadásomban többek között a következő szerzők költészetében kívánom
megvizsgálni a fentieket: Babiczky Tibor, Borbély András, Győrffy Ákos,
Király Farkas, Lanczkor Gábor, László Noémi, Lövétei Lázár László, Szalai
Zsolt, Szálinger Balázs.

Sütő Csaba András

Játék, irónia, közköltészet

Előadásomban a költői megszólalás tétjével kívánok foglalkozni. Olyan lírai
produktumok horizontális és összehasonlító áttekintésére teszek kísérletet,
amelyek az elmúlt években - esztétikai és poétikai megfontolásaikat tekintve
- döntően a körül forogtak, milyen kockázattal, téttel (nyelvi, ontológiai,
metafizikai, mesterségbeli) járhat a költészet működtetése. A tétet
aposztrofikus megnyilvánulásokban, meghatározottságokban (és
meghatározatlanságokban), költői eljárásmódokban vizsgálom, melyek a
poétikai tér benépesítésével, a költői arzenálok egymáshoz feszítettségével
döntően eklektikus, kevert kódolású poézist eredményeznek. A kortárs
költészet széttartó, divergens beszédmódjai a fenti aspektusokból mégis
közös irányába mutatnak. Mindehhez Farkas Wellmann Endre, Karácsonyi Zsolt,
Lövétei Lázár László, Mócsai Gergely, Szalai Zsolt, L. Simon László és Vass
Tibor költészetét hívom segítségül.

Kránicz Gábor 

A regény, mint lehetőség és kihívás

A kortárs magyar hosszúpróza egyértelműen az 1970-es és 80-as években
bekövetkezett prózafordulat kontextusában értelmezhető. A jelenkori
prózairodalomban kirajzolódó kánon mind tematikusan, mind pedig
nyelvi-poétikai szinten azokat az irányvonalakat követi, amelyeket a
prózafordulat jelölt ki az elmúlt bő három évtizedben. Különösen érdekes
jelenség, ahogy egy újonnan született alkotás a prózafordulat éppen
körvonalazódó kánonába megérkezik és ehhez viszonyul. Ennek értelmében
rendkívül nehéz meghatározni például egy író "korát", mivel minden szerző
akkor válik valóságos irodalmi szereplővé, amikor első műve megjelenik.
Horvát Viktor 2009-ben publikált első regénye a Török tükör alkotóját ebben
az értelemben egyértelműen fiatal írónak minősíti. A prózafordulatot követő
újabb kortárs magyar prózában - ahogy ezt Szirák Péter is megfigyelte -
egyre erőteljesebben jelenik meg a történet visszatérése a történet
felszámolására irányuló korábbi törekvésekkel szemben. A 21. század első
évtizedében tovább folytatódott például a családregény műfajának az
újraírása, mint például Bartis Attila A nyugalom, vagy Dragomán György A
fehér király című regényében, melyek közül utóbbi egyértelműen kapcsolható a
prózafordulat egyik legproblémásabb műfaját képező aparegényhez. Hasonló
módon értelmeződik újra a magyar történelmi regény által képviselt hagyomány
Horváth Viktor Török tükör, vagy Bánki Éva Aranyhímzés című regényeiben. A
korábban például Esterházy Péter (Tizenhét hattyúk) és Parti Nagy Lajos (A
test angyala) által is alkalmazott posztmodern szerepjáték újabb állomását
képezi Spiegelmann Laura Édeskevés című alkotása. Az említett szövegeket
pedig szinte egyetlen egységbe fogja, hogy mindegyiknek fontos eleme az
önéletrajziság (pontosabban gyakran ennek az imitálása), amely a
személyesség diskurzusának színreviteleként - ahogy erre Szilágyi Zsófia is
utal - úgy mutatkozik meg, mint a prózafordulat szövegeinek egyik
legfontosabb jegye.  Egyes szövegek akár a hatvanas és hetvenes évek
társadalmi tabukat döntögető szociografikus regényei felől is
értelmezhetőek, mint például Bódis Kriszta regénye az Artista. Mindezek után
- és nem kizárólagosan - négy vonal emelhető ki: a családregény, a
történelmi regény, valamint a szociográfia újabb adaptációi természetesen
annak a hagyománynak a tükrében, amelyekhez az adott szövegek kapcsolódnak.
Mindehhez rendelődik hozzá a már szintén hagyományosnak tekinthető
Spiegelmann Laura nevéhez kötődő jelenség a korábbi hasonló játékok
kontextusában.

Pieldner Judit

Beszédmódok a kortárs rövidprózában (Rövidpróza - hagyomány és újítás)

A tektonikus lemezekhez hasonlóan szüntelenül helyezkedő kortárs irodalom
"dobozolása" kihívásokkal teli feladat, ez különösen érvényes az
ezredforduló nyílt intervallumában született rövidprózai alkotásokra,
amelyek sokszínűségükkel, zavarbaejtő sokféleségükkel szegülnek ellen
bármiféle összegző kísérletnek. A szövegek folyamatosan meg- és elrajzolják
az elbeszélő műfajok határait; a főként Mészöly, Örkény, Kosztolányi nevei
által fémjelzett, valamint a publicisztika és szépirodalom határait
elmaszatoló tárcahagyomány testébe íródnak és azt játékosan, (ön)ironikusan
felülírják. Ezekben az elbeszélhetőség egyszerre formálódik a hit és a
kétely, és főként az örök kérdezés jegyében: miből lesznek (a) történetek?
Hol van a határ élet és írás között? És mi van a hiányzó történetek helyén?

Előadásom - a témához igazodva, rövid értekezőprózában - a kortárs (fiatal)
rövidpróza főbb orientációit, erővonalait vázolja, elkülönítve - legalábbis
erre kísérletet téve - beszédmódokat, alakzatokat, elbeszélői technikákat és
nem utolsó sorban a narratív identitás (de)formációit a határon inneni és
túli (e szöveg megszületésének idejében még túli és inneni) fiatal
szerzőknél. 

A kortárs (fiatal) rövidpróza alakzatait értelmezve, a (nagy)város és a
vidék/kisváros szembenállás nemcsak tematikus, hanem főként prózapoétikai
értelemben kínálkozik. Előadásom tágabban a kelet-közép-európaiság
abszurd-groteszk kihívásaira adott narratív válaszokat, szűkebben pedig a
jelzett tematikus elkülönülésnek különböző elbeszélői hagyományokat
mozgósító, műfaji, narratív, modális aspektusait, kulturális különbségeit, a
férfi-női perspektíva elmozdulásait vizsgálja a rövidpróza terében,
(tö)réseiben. Hivatkozott szerzők többek között: Tóth Krisztina, Fekete
Vince, Vida Gábor, Selyem Zsuzsa, Szvoren Edina, Berniczky Éva.     

Deres Péter

Dráma, hangjáték - divatok, tendenciák

"Trendek és trendetlenek", avagy áttekintés a kortárs magyar drámaírás
állapotáról című előadásomban megpróbálom összefoglalni a mai magyar
drámaírás legfontosabb jelenségeit, alkotóit, "műhelyeit", s - ha ez
lehetséges egyáltalán - csoportosítható fejleményeit. Gondolatmenetemben
természetesen a drámairodalommal szimbiózisban élő színház jelenségeire is
kitérek. Megvizsgálom, hogy a kortárs magyar drámaírás valóban "válságban"
van-e; hogy ez a dilemma egyáltalán miért, milyen érvekre támaszkodva
merülhetett, merülhet fel a szakmai vitákon. Kitérek arra, hogy egy "mai
magyar" drámaírónak milyen lehetőségei vannak, hogy műve eljusson az
olvasókig, ideális esetben a színházi közönséghez. 

Esszém összefoglaló jellegű - azzal a nem titkolt céllal, hogy egy rövid
előadás keretein belül minél több konkrét példával érzékeltessem a vizsgált
problémákat; minél több kortárs alkotó neve és drámacím hangozzon el, mert
gyakorló dramaturgi tapasztalataim szerint a közönség csak egy meglehetősen
szűk rétegét ismeri a mai magyar drámatermésnek.

Ön a Szépirodalmi Figyelő és a Magyar Írószövetség hírlevelét olvassa. 
A hírlevél irodalmi, művészeti híreket, információkat tartalmaz. 
A levelezési lista nyilvános, ahhoz bárki csatlakozhat, s bármely tag
felvetetheti
mások címét.
A listára feliratkozni és leiratkozni az alábbi címen lehet:

 <http://lists.racio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/szif>
http://lists.racio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/szif vagy küldjön levelet a
 <http://www.webmail.webtar.hu/src/compose.php?send_to=szif%40racio.hu>
szif at racio.hu e-mail címre.

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lists.racio.hu/pipermail/szif/attachments/20110306/41ea65b7/attachment-0001.html>