Beszámoló az Írók Szakszervezete közgyűléséről

[szif at lists.racio.hu]

2010. október 2-án megtartotta beszámoló közgyűlését az Írók
Szakszervezete. Jókai Anna elnök bevezető szavaiban elmondta, hogy már a
jövő évi költségvetés lehetőséget teremthet arra, hogy a korábbinál jobb
helyzetbe kerüljön a magyar kultúra és ezen belül is kiemelten a kortárs
magyar irodalom. A Közgyűlés megvitatta az Elnökség FELJEGYZÉS ÉS
JAVASLAT című dokumentumát az irodalom és az alkotók helyzetéről, a
rövid- és hosszútávú irodalmi stratégiáról, a támogatási rendszer és a
ráfordítások szükséges korrekciójáról. A Közgyűlés a dokumentumot több
javaslattal kiegészítette, azt elfogadta és javasolta mielőbbi
közzétételét a szakma, a döntéshozók, valamint a szélesebb nyilvánosság
körében.

 

 

Feljegyzés és javaslat

(a szépirodalom támogatásának rendszeréről)

1. Az irodalom támogatására szánt összeg az állami költségvetésen belül (de
pl. az NKA

költségvetésén belül is) megszégyenítően szerény. Az NKA-ban látszólag
bizonyos egyenlőség alakult ki a műfajok között. Ez a helyzet azonban így
nagyon igazságtalan, mert a mai magyar irodalom nyilvánosságát biztosító
intézményrendszer (könyvkiadók, folyóiratok, írószervezetek, íróiskolák)
egyetlen fillér állami támogatásban nem részesül, míg más művészeti ágak
számára jelentős intézményeket tart fenn a költségvetés, és még külön a
művek megszületését, forgalmazását biztosító alapítvány is működik (pld.
Magyar Mozgókép Közalapítvány). Ennek az igazságtalan helyzetnek a
megszüntetésére, vagy csak enyhítésére két lehetőség kínálkozik:

a)      Az NKA-n belül a jelentős költségvetési támogatással rendelkező
művészeti ágak terhére     

     történő átcsoportosítással (pld. film, színház) emelni kell az irodalom
támogatásának    

      arányát. De ez csupán tüneti kezelés.

b)      Az igazi megoldás az volna, ha a költségvetés vállalná a többi
művészeti ágakkal arányosan az irodalmi intézményrendszer (könyv- és
folyóirat-kiadók, irodalmi szervezetek stb.) működtetésének rá háruló
feladatait.

Azonban addig is, amíg ez a kérdés meg nem oldódik - bár most, a 2011-es
költségvetés tervezési időszakában hangsúlyosan szeretnénk minderre felhívni
az illetékesek figyelmét -, az NKA-nak volna és lehetne kötelessége a magyar
irodalom minimális létfeltételeinek biztosítása érdekében a fent javasolt
korrekciót végrehajtani a lélegeztető gépet igénylő irodalmi
intézményrendszer ideiglenes életben tartása érdekében.

2. Még egy fontos kérdés: szó esik arról is, hogy az NKA szépirodalmi
kollégium támogatási összegét egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban kapják
a fővárosi, a vidéki és a határon túli műhelyek. Az egyéb támogatási
források egyenlőtlensége miatt ez az elv csak újabb aránytalanságokat
eredményezne szerintem. A budapesti műhelyek közül azok, amelyek nem
tartoztak a szocialista-liberális városvezetés holdudvarába, eddig szinte
csak kivételesen jutottak szerény kulturális támogatáshoz, míg a holdudvarba
tartozók kitűnő finanszírozásban részesültek. A vidéki városok legtöbbje
viszont kezdetektől tényleges fenntartója a  helyi irodalmi folyóiratoknak,
könyvkiadóknak, olyannyira, hogy a szerkesztőség munkatársai is
önkormányzati státuszban vannak. A határon túli kulturális műhelyek jó része
az illető ország kultúralapjától is, de eddig a Szülőföld Alaptól is
részesültek, egyébként igen helyesen,   támogatásban.  Nemcsak a
rendezvények, de a lapok és a kiadói programok esetében is gyakran
összemosódik határon túliság, vidékiség és pestiség. Pesti székhelyű
szervezetek rendeznek számos országos ill. Kárpát-medencei rendezvényt,
legtöbbször nem Budapesten. Harmadrészt az sem volna szerencsés, ha több
évtizedes munkával létrehozott és megőrzött irodalmi műhelyek csak azért
kerülnének nehezebb helyzetbe, mert hátrányos földrajzi helyre vannak a
cégbíróságnál bejegyezve. Jó lenne, ha a támogatás egyértelműen értékelvű
lenne és maradna. 

3. A jelenlegi irodalom-támogatási rendszer struktúrája elfogadható. A
kurátor- választásra hivatott szervezetek kiválasztásával és összehívásával
azonban az Írószövetséget kellene megbízni és nem más szervezeteket, mint az
a múltban nemegyszer megtörtént. A Magyar Írószövetség a legnagyobb és
legtekintélyesebb magyar írószervezet, az elmúlt évek politikai támadásai
sem tekintélyét, sem jelentőségét igazán nem tudták aláásni. Ez mutatja a
szervezet igazi erejét. 

A sokfelé hangoztatott "független szakértő" mítosza több szempontból is
hamis: egyrészt nincs olyan, mert a tájékozatlan kurátor még nem független,
csak nem tudni rögtön, hogy kinek a véleményére hallgat. Másrészt, igen is
az érintetteknek kell dönteniük egymással folyamatosan egyezkedve, és
megfelelő rotációval a klikkérdekek érvényesülése kizárható.

4.A folyóirat-támogatás esetében az elmúlt évben kialakult gyakorlat, a
három-éves támogatási szerződések bevezetése megőrzendő eredmény. Hasonló
programtámogatásra szükség volna a minőségi könyvkiadók esetében is. A lap-
és könyvkiadás hosszú távú tevékenység, azok a kiadók, amelyek több éve,
évtizede ezt a munkát végzik, megérdemlik, hogy néhány évre előre
tervezhessenek. Eredmény az is, hogy a folyóiratok hároméves szerződései
esetében kialakult bizonyos hallgatólagos normatíva az eddigi ad hoc
ítélkezéssel szemben:

Egyrészt a lapok megkapják körülbelül költségvetésük 50%-át. (Ezt az arányt
a könyvkiadás esetében is figyelembe kellene venni és a támogatás
reálértékének szintjén őrizni.) Jó példa erre, hogy a lengyel Nemzeti
Könyvtári Programba (ez kb. az NKA lengyel megfelelője) a beemelt lapok a
költségvetésük 70%-ának megfelelő támogatásban részesülnek, és a kapott
támogatás felhasználható a munkatársak bérének kifizetésére is, nem úgy,
mint az itthoni gyakorlatban, ahol csak nyomdára és honoráriumra fordítható
a támogatási összeg. Hasonló normatívák kialakulóban voltak a könyvkiadás
támogatásában is korábban az NKA Szépirodalmi Kollégiumában, de aztán a
pénztelenség elsodorta még az emléküket is. 

Mindezek megítélésekor nagyon fontos szempont, hogy a könyv- és
folyóiratkiadók biztosítanak szinte egyedül honoráriumot, kereseti
lehetőséget az írók számára. Létbizonytalanságuk az alkotók
létbizonytalanságát hozza magával.

5. A könyvtámogatások esetében is a hangsúlyt át kellene helyezni a kiadói
programok támogatására. Az egyedi cím-pályáztatást a kiadót nem találó
szerzők könyveinek támogatására kellene csak fenntartani. A kiadói
programokkal a legalább 5-10 éve működő, évente legalább 10-15 címet
megjelentető kiadók pályázhatnának, évi 15-20 címmel 10-15 millió forint
értékhatárig. Az eddigi gyakorlattal szemben - az EU-s szempontokkal
összhangban - meg kellene engedni, hogy ha a kiadó a pályázott összegnél
kevesebb támogatást kap, a programját arányosan a saját belátása szerint
csökkenthesse. 

Ennek a gyakorlatnak két hozadéka lenne: egyrészt, a címszerinti
pályáztatás kényszerével egyszerű kivitelezővé züllesztett kiadók valódi
irodalmi műhelyekként működhetnének; másrészt megszűnne a jelenlegi
gyakorlat, amikor arra a megszorításra, hogy maximum három könyvvel lehet
pályázni, a kiadók fantomkiadók bevetésével válaszolnak, hogy több kéziratuk
kaphasson esélyt. Ezért vált a kiadói struktúra átláthatatlanná, és tűnik
úgy, hogy túl sok kiadó van a pályán. 

Ehhez a témához kapcsolódik, bár minden pályázót érint, hogy meg  kellene
szüntetni a 292/ 2009 (XII.19.)  Korm. rendelet 121. § (4) bekezdésére
hivatkozó jelenlegi gyakorlatot, amely az igényeltnél  kevesebb megítélt
támogatás esetén sem teszi lehetővé a program arányos  költségvetés -
csökkentését (csak ha a megítélt támogatást is tovább csökkentik).  Ez
hasonló ahhoz, mintha egy családot arra köteleznének, hogy ha csökken is a
családfenntartók bére, akkor is ugyanannyit költsenek, mint korábban, a
nagyobb bevételek mellett.

6. A szépirodalmi könyvek és folyóiratok forgalmazására eddig szinte semmi
figyelmet nem

fordított a támogatási rendszer, pedig a támogatott művek értékének igazát a
piacon is

bizonyítania kéne. Rossz ötlet, hogy bizonyos példányszám kinyomtatására
kötelezik a kiadókat.

Inkább a piacra kerülés útját kéne egyengetni. 

Néhány javaslat ennek a tevékenységnek az elindításához:

    a)  A támogatott könyvek szerzői számára a könyv megjelenését követő
évben biztosítani kéne   

          10-12 író-olvasó találkozóra költségtérítést (előadói díj,
terembérleti-, meghívó 

          előállítási-,  szervezési díj stb.), amelyek segítségével az író
ismertté tehetné, eladathatná a  

           könyvét országszerte.

b)      Valamilyen szerződéses keretben el kellene érni, hogy a támogatott
művek megjelenhessenek a közszolgálati médiumokban, valamint az állami
frekvenciákat bérlő magánhírközlésben és a napilapokban is. 

c)      A támogatott könyvek a könyvtárakba igen alacsony példányszámban
kerülnek be. Egy Kossuth-díjas szerző esetében sem emelkedik ez a szám 50-60
fölé. A Márai Program keretén belül ezt a helyzetet meg kellene szüntetni,
de még a legutóbbi változat nem alkalmas erre.

Budapest, 2010. október 2.

Az Írók Szakszervezete Közgyűlése nevében: 

Jókai Anna elnök sk.

 

 

 

 

Ön a Szépirodalmi Figyelő és a Magyar Írószövetség hírlevelét olvassa. 
A hírlevél   irodalmi, művészeti híreket, információkat tartalmaz. 
A levelezési lista nyilvános, ahhoz bárki csatlakozhat, s bármely tag
felvetetheti
mások címét.
A listára feliratkozni és leiratkozni az alábbi címen lehet:

http://lists.racio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/szif vagy küldjön levelet a
szif at racio.hu mailcímre.

TÁJÉKOZTATJUK OLVASÓINKAT, HOGY A LEVELEZŐLISTÁNKAT A DOCCA SZERVERÉRŐL A
RÁCIÓ
KIADÓ SZERVERÉRE
HELYEZTÜK ÁT, EZÉRT OLVASHATNAK MÁS MAILCÍMET A FELADÓNÁL. 

 

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lists.racio.hu/pipermail/szif/attachments/20101004/a7ae1e10/attachment-0001.html>