<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01 Transitional//EN">
<html>
<head>
</head>
<body bgcolor="#ffffff" text="#000000">
MEGHÍVÓ<o:p></o:p><br>
<br>
A Velencei Református Egyház közössége, a Lakiteleki Népfőiskola és a
Nemzeti Fórum kezdeményezésére felújítottuk <b>Molla Szadik (1836-1892)</b>
velencei
síremlékét, amelyet<o:p></o:p><span style=""></span> 2011. szeptember
1-jén, csütörtökön, 15 órakor,<o:p></o:p><span style=""></span> az
Üzbég Köztársaság nemzeti ünnepén avatunk fel.<br>
Az ünnepségre ezúton tisztelettel meghívjuk.<br>
<br>
Program:<o:p></o:p><o:p><br>
</o:p><b>2011. szeptember 1. csütörtök 15 óra</b>, gyülekezés a
velencei református
temetőben.<o:p></o:p><br>
<br>
Molla Szadikra emlékeznek:<o:p></o:p><o:p><br>
</o:p><span style=""></span><b>Lezsák Sándor</b>, az
Országgyűlés alelnöke, a Nemzeti Fórum elnöke<o:p></o:p><o:p><br>
</o:p><b>Dr.Ravshanbek Duschanov</b>,az Üzbég Köztársaság
Magyarországra akkreditált
ügyvivője<o:p></o:p><o:p><br>
</o:p><b>L. Simon László </b>országgyűlési képviselő, az Országgyűlés
Kulturális és
sajtóbizottság elnöke,<o:p></o:p><o:p><br>
</o:p><b>Pápai Szabó György
</b>református lelkész,<o:p></o:p>
<p class="MsoNormal"
style="margin-bottom: 0.0001pt; line-height: normal;"><o:p>Tisztelettel:</o:p>
<span style=""></span>Nagy Sándor, a Nemzeti Fórum országos szervezője<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"
style="margin-bottom: 0.0001pt; line-height: normal;"><o:p></o:p>„Molla
Szadik” - Iszhak Szadik<o:p> (</o:p>1836-1892)<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"
style="margin-bottom: 0.0001pt; line-height: normal;"><o:p> </o:p></p>
A messzi Aral-tó partján született 1836-ban. Iszlám hitű volt, aki
Üzbegisztán csatagáj törökségéhez tartozott. „Molla” volt, vagyis az
írást és
az olvasást ismerő, a Koránt magasabb szinten tanulmányozó mohamedán
szerzetesjelölt. Magyarországon több neve is ismert volt: Molla Szadik,
Csatagáj Izsák, Kongráti Izsák, Iszhak molla, Molla Tatár, Molla Izsák
stb.<o:p></o:p><o:p></o:p><br>
Vámbéry Ármin neves keletkutató, őstörténész és nyelvtudás hozta
magával Khívából Magyarországra, s távoli hazájába már sohasem tért
vissza.
Mekkába akart Vámbéryvel eljutni, ami aztán nem adatott meg számára.<o:p></o:p><o:p><br>
</o:p>Budapesten az MTA Könyvtárának (a keleti kéziratok osztálya)
altisztje
lett, emellett többeket is tanított a tatár, üzbég s más nyelvre (p1.
Budenz
József, Szilády Áron nyelvészeket). Ő Vámbéry Armin „jobb keze”,
egyúttal
nyelvmestere és „élő szótára” is, hisz egész Európában ő volt az
egyetlen, aki
anyanyelvi szinten ismerte a türk nyelveket, így az üzbég mellett saját
anyanyelvét, a csatagájt is, ami a közép-ázsiai törökség közös irodalmi
nyelve
is volt.<o:p></o:p><o:p><br>
</o:p>Iróként és fordítóként is ismert. Meséket és mondákat fordított
magyarra és tett közzé több közép-ázsiai nyelvből „Csatagáj (Csatagai)
Izsák”
néven. Legnagyobb munkája Arany János: Rege a csodaszarvasról c.
költeményének
csatagáj török nyelvre való fordítása, amely azonban soha nem jelent
meg
nyomtatásban (MTA Kézirattár). Számos csatagáj-török, üzbég, tatár
irodalmi mű,
tanulmány kiadásának volt nyelvi közreműködője, segítője. <o:p></o:p><br>
Amikor Vámbéry Armin elment Magyarországról, a velencei Hauszmann
családnál helyezte cl munkatársát és barátját, Molla Szadikot. Később
Szadik
Izsák egy velencei asszonnyal élt együtt. Jól megtanult magyarul, s a
velencei
emberek szerették, tisztelték. Bár iszlám hitét soha nem hagyta cl,
mégis jó
barátságot ápolt a helyi tudós tiszteletes lelkésszel, Decsi Jánossal,
aki 51
évig volt Velence református prédikátora.<o:p></o:p><o:p><br>
</o:p>Életének utolsó éveiben sokat betegeskedett a szívével. 1892-ben
hunyt
el, s mohamedán szertartással és katonai tiszteletadással temették cl a
velencei református temetőben.<o:p></o:p><o:p><br>
</o:p>Emlékét, életművét számos irodalmi, tudományos alkotás őrzi, s a
velencei „élő emlékezet” és szájhagyomány sokáig őrizte a távoli,
titokzatos
országból, talán egy rokonnép fiaként érkezett török „molla”
legendáktól
övezett emlékét.<o:p></o:p><o:p><br>
</o:p>Nyugodjék békében!
</body>
</html>