A NAGYVEZÉR ARANYA

[Látószög hírlevél]

A Nagyvezér aranya

*Kép: Beszédet mondott: Magyar Levente, a Külgazdasági és
Külügyminisztérium parlamenti államtitkára és miniszterhelyettese.** Fotó:
Jaksity Iván, Magyar Nemzeti Múzeum*
2021. október 4-én sajtótájékoztató keretében mutattuk be azt a rendkívüli
oszmán-török aranytárgyat, mellyel a Magyar Nemzeti Múzeum
fegyvergyűjteménye gyarapodott. Új szerzeményünk egy 1670–80 körül készült
védőfegyver, azaz egy sodronyos vassapka, vagy más néven fejtakaró,
gyakorlatilag ötvözetlen aranyból készült koponyalemezzel, amely közel 40
darab korabeli török aranypénz tömegével egyezik meg. Aranytárgyunk enyhén
spirálisan futó, vékony gerinclemezzel elválasztott 16 sávból áll. Ezeket
pompás vésett és cizellált szegfűk, tulipánok, jácintok és nefelejcsek
ékesítik. A kiváló ötvösmester arra is figyelt, hogy egyetlen sáv se legyen
egyforma, azaz mindenhol mások a virágok vagy azok méretei.
*Kép: Oszmán-török sodronyos vassapka aranyból készült tetőlemeze. A
szultáni szeráj ötvösműhelye, Isztambul, 1680 körül. Fotó: Magyar Nemzeti
Múzeum*

A Magyar Nemzeti Múzeum fegyvergyűjteménye rendkívüli oszmán-török
aranytárggyal gyarapodott. Új szerzeményünk egy 1670–80 körül készült
védőfegyver, azaz egy sodronyos vassapka, vagy más néven fejtakaró,
gyakorlatilag ötvözetlen aranyból készült koponyalemezzel, amely közel 40
darab korabeli török aranypénz tömegével egyezik meg. Aranytárgyunk enyhén
spirálisan futó, vékony gerinclemezzel elválasztott 16 sávból áll. Ezeket
pompás vésett és cizellált szegfűk, tulipánok, jácintok és nefelejcsek
ékesítik. A kiváló ötvösmester arra is figyelt, hogy egyetlen sáv se legyen
egyforma, azaz mindenhol mások a virágok vagy azok méretei.
A 18. század előtt készült homogén anyagú, oszmán-török ezüst- vagy
különösen az aranytárgyak rendkívül ritkák még az isztambuli Topkapı Sarayı
gyűjteményeiben is. Ennek legfőbb oka, hogy a háborúk finanszírozása miatt,
főleg a 17. század második felében, többségüket beolvasztották és pénzt
vertek belőlük. Ez annak ellenére történt, hogy a szultánfiaknak – a
hagyományoknak megfelelően – egy kézműves szakmát is meg kellett tanulniuk.
Például I. Szelim és a fia, Nagy Szulejmán is az ötvösmesterséget
sajátította el.
*Kép: L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója mondott
köszöntőt.* *Fotó: Jaksity Iván, Magyar Nemzeti Múzeum*

A most látható arany koponyalemez a szultáni szeráj ötvösműhelyében
készülhetett IV. Mehmed szultán (1648–1687) uralkodásának vége felé, minden
bizonnyal szultáni megrendelésre. Ennek az aranytárgynak a jelentőségét jól
szemlélteti, hogy „csak” legfeljebb ezüst vagy részben aranyozott ezüsttel
borított sodronyos vassapkák maradtak fenn a világ nagy múzeumaiban.  Az
1684-ben fejedelemmé választott II. Apafi Mihály – Bécsben őrzött –
díszsodronyingéhez tartozó sodronyos sapka tetőlemeze csupán ezüstlemezzel
ékesített. A Magyar Nemzeti Múzeum a maga két, ezüsttel borított sodronyos
vassapkájával igen jól áll a „versenyben”. A korábbi tulajdonos néhai
felmenője műtárgyunkat Esztergom környékén, egy fa gyökerei között találta.
Ez utóbbit az is megerősíti, hogy nem lehetett mélyen a földben, mert a
vaslemez teljesen megsemmisült, valószínűleg a megtalálás pillanatában
darabokra esett, és ezért nem is őrizték meg.
Itt tegyünk egy kis kitérőt, és emlékezzünk meg Bécs 1683-as ostromáról. A
hadjáratot az ismert nagyvezér, Kara Musztafa irányította, mint szerdár,
azaz a hadjárat főparancsnoka. A hatalmas török hadsereg előtt az egész
akkori Magyar Királyság meghódolt.  Bécs ostroma is jól haladt, a törökök
az utolsó nagy rohamra készülődtek, míg a védők már a megadás feltételeiről
tanakodtak. Valóban az utolsó pillanatokban érkezett meg a lengyel felmentő
sereg.
*Kép: Oszmán-török sodronyos vassapka 17. sz. második fele*

A hadjárat kimenetelét a keresztény csapatok főparancsnoka, a bátor és
kiváló hadvezér, III. Sobieski János lengyel király (1674–1696) és
huszárjai és az ún. „pancerni” lovasság fordította meg. A Kahlenberg
hegyről „lezúduló” lengyel lovasság megállíthatatlanul nyomult be a török
táborba. A szövetségesek teljes győzelmet arattak, hiszen az oszmán haderő
vagy elfutott, vagy holtan hevert a csatatéren. A lengyel uralkodó méltán
írta szeptember 13-án kelt levelében feleségének a következő sort: *„Az
örökké imádandó Urunk és Istenünk adott az mi nemzetünknek erőt olyat, az
minemű nem hallatott”*. III. Sobieski János pontosan beszámolt hitvesének a
török táborban látottakról is:*„A vezér olyan szörnyen szalad, csak a magán
lévő köntösben és egy lovon, minden javait elvettem, sőt utána megyek
megűzöm. Egy pasa is hozzám hódolt, és megmutatta a vezérnek minden
kincseit, melyeket falban, és földben elásatott, azokat is mind
felvétettem, a fővezérnek is zászlóit, boncsokit, és Mahumed zászlóját is
elnyertem, és a Mahumed zászlóját Rómába küldettem Szelenci által a
pápának”.*
Ahogy Sobieski a levelében írta, a lengyel lovasság, mintegy 5000 fő, a
törökök üldözésére indult, akik 1683. október 7-én Párkány előtt tőrbe
csalták a lengyeleket, és egy erdős területen közel 2000 lengyel lovas
esett nekik áldozatul. A lengyel király és a fia is csak alig tudott
elmenekülni. A szövetséges csapatok október 9-én végül felszámolták a
párkányi török erődöt, a védők közül csak kevesen tudtak a Duna túlpartjára
átjutni, majd hamarosan megkezdődött Esztergom ostroma is.
*A képen balról jobbra: L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum
főigazgatója, Szalay Zoltán a Mandiner képviseletében, Kovács S. Tibor, a
Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Tárának igazgatója és Magyar Levente, a
Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára
és miniszterhelyettese. Fotó: Jaksity Iván, Magyar Nemzeti Múzeum*
Török aranytárgyunkkal kapcsolatban a következő feltételezés
körvonalazódik: készítésének ideje és helye alapján, valamint azért, mert
egy kivételes katonai rangjelző tárggyal is számolhatunk, ez a koponyalemez
– vélhetően szultáni megrendelésre – Kara Musztafa nagyvezér számára
készült. Talán akkor kapta, amikor szerdárrá, azaz a hadjárat
főparancsnokává kinevezték. A napfényben megcsillanó arany tetőlemez jól
azonosíthatóvá tette Kara Musztafát a felsorakozott oszmán hadsereg előtt.
Még az sem lehetetlen, hogy ezt a sodronyos vassapkát viselte, amikor
mintegy 4000 fős lovas különítménnyel meglátogatta I. Szulejmán szultánnak
a Szigetvár melletti Türbéken lévő sírját és imát mondott a bécsi ostrom
sikeréért. Amint a lengyel király levelében olvastuk, a nagyvezér kincsei
lengyel kézbe kerültek, és a lengyel katonai elit ilyen típusú védőfegyvert
is használt. Elképzelhető, hogy a lengyel királlyal, vagy egy másik lengyel
vezérrel jutott el Párkányig, ahol a menekülés során egyszerűen eldobták,
hogy időt nyerjenek üldözőik elől. Talán így juthatott el Párkányig, ahol
török kézbe került és egy sebtében menekülő, majd a későbbiekben a harcban
eleső török főtiszt rejthette el a Duna túloldalán. A kivételes
oszmán-török aranytárgy megtalálásáig őrizte titkát. Természetesen az
előbbi mondatok számos történeti feltételezéssel, optimizmussal íródtak, a
későbbi – immár alaposabb – kutatás sok mindent módosíthat. Az viszont
megmásíthatatlan tény, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum egy világszínvonalú
–„párját ritkító”, – 17. századi oszmán-török aranytárggyal gazdagodott.

Kovács S. Tibor (Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Tár)
*Bővebb leírás az* *MNM honlapján*
<https://mnm.us7.list-manage.com/track/click?u=9820014b5287d3a931d4a8bb4&id=190d40fcfe&e=f329da07cf>
*található!*

*Kép: Aranyozással ékesített sodronyos vassapka, 17. sz. második fele*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lists.racio.hu/pipermail/latoszog/attachments/20211008/2304bd8e/attachment-0001.html>