L. Simon László válasza a Szépírók Társaságának az Élet és Irodalom 2011. november 11-i számában megjelent tiltakozására

[Latoszog]

*L. Simon László válasza a Szépírók Társaságának az Élet és Irodalom 
2011. november 11-i számában megjelent tiltakozására*

 

Csaplár Vilmos elnök úrnak

 

Tisztelt Elnök Úr!

 

Önök a József Attila-szobor "elhurcolása" ügyében politikai 
nyilatkozatot jelentettek meg a sajtóban, amit akkor sem tudok szó 
nélkül hagyni, ha valójában nincs is ilyen ügy, legfeljebb Önök 
szeretnék, ha lenne. Véleményemet a következőképpen tudom összegezni:

 

1. Nem vagyok a szószólója a József Attila-szobor elvitelének, de 
megértem, miért kell ilyen finoman csúsztatniuk.

2. A Fidesz frakcióban senkinek sincs baja József Attilával vagy a 
szobrával. Sőt nagyon szeretjük, például Kövér László legkedvesebb 
költője éppen József Attila.

3. A szobor pár száz méterrel, vagy pár kilométerrel arrébb is jó helyen 
lehet, most kevesen látják, nincs is a Duna-parton (ez volt az alkotói 
szándék). Van olyan frekventált belvárosi Duna-szakasz, akár a korzó, 
ahol a jelenleginél sokkal méltóbb helye lenne.

4. Az ügyből néhány baloldali politikus és Önök csinálnak politikai 
cirkuszt, ezt nagyon sajnálom.

5. A mostani politikai nyilatkozatukhoz hasonló aktivitást vártam volna 
akkor is Önöktől, amikor még írószövetségi titkárként a szlovák 
nyelvtörvény elleni tiltakozáshoz kértem a csatlakozásukat. Akkor ezt 
megtagadták, többek között azzal az indokkal, hogy Önök nem 
politizálnak. Tudom, erre azt válaszolná, hogy a József Attila-szobor 
ügyében történő megszólalásuk nem politizálás. Akkor ugyan micsoda?

6. A Kossuth tér rendezésének terve Önöket zavarja. Ezt megértem. 
Ugyanakkor azt nem értem, hogy a Gyurcsány-kormány idején gyalázatos 
hallgatásukkal miért asszisztáltak az ország szimbolikus főterének 
kordonokkal történő lezárásához, a magyar embereknek a térről való 
kitiltásához. Most abban igazuk van, hogy közéleti, politikai, 
kultúrpoltikai kérdésekben meg kell szólalni (én az elmúlt húsz évben 
mindig ezt az álláspontot képviseltem), de Önök miért hallgattak az 
elmúlt évek jogtiprásait, gyalázatait látva? Íróként, értelmiségiként, 
szervezeti vezetőként miért nem írtak petíciókat, amikor Gyurcsány 
Ferenc a kettős állampolgárság ellen agitált, amikor arra szólította fel 
a magyar állampolgárokat, hogy tagadják meg határon túli testvéreiket, 
köztük költőket, írókat, közös barátainkat? Vajon mit szólt volna ehhez 
József Attila, Ady, Dsida, Tamási Áron, Páskándi Géza, ha még köztünk 
lennének? Vagy miért hallgattak, amikor 2006. október 23-án a hatalom 
sunyin véresre verte a fideszes ünneplőket? Nem a huligánokat, hanem 
tisztességes, békés magyar embereket, köztük Révész Máriusz 
országgyűlési képviselőt. Vajon miért nem sértette az Önök stilisztikai 
érzékét az, hogy ezután a parlamentben a liberális (szabadelvű?) párt 
egyik meghatározó politikusa Révész Mártíriusznak csúfolta kórházba 
került képviselőtársát? Miért hallgattak hazánk kiárusításakor, 
eladósításakor, ami miatt most nincs elég pénzünk a magyar kultúrára?

7. Egyben viszont egyetértünk: az Országház körül szerintem sem csak 
politikusok szobra állhat. Az idő kerekét megállítani vagy 
visszaforgatni nem lehet. Az előttünk levő évtizedekben biztosan sokat 
fog még alakulni a tér és a belváros képe, arculata, most viszont el 
kell végeznünk azt a rehabilitációs munkát, amivel adósai vagyunk a 
magyar társadalom egy részének. És ennek a résznek is van véleménye, 
érzékenysége, sérelmei és egy sor jogos igénye. Ez az ő országuk is, 
Magyarország ugyanis a közös hazánk. És Önöknek meg kellene érteniük és 
el kellene fogadniuk, hogy nem csak az Önök értékrendje és ízlése lehet 
releváns. Én kultúrpoltikusként egy sor olyan folyamatban vagyok részes, 
amit a személyes ízlésem és értékrendem alapján máshogyan alakítanék, 
mint ahogyan történik, de tisztában vagyok azzal, hogy kompromisszumokat 
kell kötnünk, s mások értékeit és érzékenységét is el kell fogadnunk. 
Ebből a konglomerátumból áll a magyarság kultúrája, amibe egyaránt 
beletartozik Ady és Kassák, Kalász Márton és Csaplár Vilmos. Szeretném 
hinni, hogy egyszer az életben Ön is elfogadja ugyanezt, s képes lesz 
megérteni, hogy nekünk is jogunk van máshogyan gondolkodni, érezni és 
cselekedni, mint ahogy ezt Önök elvárják.

 
Üdvözlettel,

L. Simon László

/József Attila-/díjas/ /író, országgyűlési képviselő

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lists.racio.hu/pipermail/latoszog/attachments/20111110/407dcfd3/attachment.html>